Körülbelül két évvel ezelőtt kezdődtek a problémáink a férjemmel. Ő akkor munkanélküli lett. Nehéz volt ezt számára feldolgozni. Igyekeztem igazi segítség lenni a bajban. Sajnos azonban egyre feszültebb, ingerültebb lett. Azt hittem könnyen túljutunk a válságon. Vannak jobb perceink. Mostanában többször előfordult, hogy megütött. Persze, mindig bocsánatot kért. Félek, hogy vajon mikor üt meg legközelebb. Igyekszem sokat imádkozni. Önök szerint mit tehetnék, hogy ebben a helyzetben is megtaláljam a jót? Hogyan mutathatnám ki neki a szeretetemet?
Reagáltam a facebookon egy olyan írásra, amely a Házasság hete kapcsán született.
Részlet a szövegből:
“Keress valami jót az adott helyzetben! Scott Peck írja: „Csak a problémák által növekedhetünk értelmileg és lelkileg. Csak úgy tanulhatunk, ha átéljük a konfrontáció fájdalmát.” Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, minden helyzetben van valami pozitív – keresd meg! 5) Fontos, hogy tudják, szereted őket! Rendben van, hogy ki akarod mutatni negatív érzelmeidet is, meg is teheted mindaddig, míg képes vagy közben nagylelkű is lenni. Azonban mindig bizonyosodj meg arról, hogy családtagjaid tisztában vannak azzal, hogy szereted őket! Ha az emberek érzik, hogy szeretik őket, képesek elviselni szinte bármilyen válságot. Gondold végig: Neked mikor van legnagyobb szükséged arra, hogy Isten szeressen? Amikor a legkevésbé érdemled! Próbáld ehhez tartani magad!”
Még nem válaszoltak, remélem fognak.
Vajon milyen pozitívumot lehet felfedezni abban, ha valakit üt a férje?
Vajon hanyadik pofonig tud nagylelkű lenni a feleség?
Egyszer munka kapcsán egy terminusban lévő várandós keresett meg azzal, hogy bántja a férje. Kerestem neki anyaotthoni lehetőséget, sőt a kolléganő fiával el is vittük őt autóval, önkormányzati üzemanyag pénzből.
Jól tettem, amit ekkor tettem? Szétszakítottam ezzel a családot? Buzdítanom kellett volna az asszonyt, hogy adjon még lehetőséget a férjének? Mire? A változásra vagy a további bántalmazásra? Imádkozzon inkább menekülés helyett?